yogasynergy

Sydney, Simon Borg

Ászana, vinyasza, mudra, pranajama, mantra.
Letölthető sorozatok, méltányos áron. Otthoni gyakorlás, időben és térben nincs akadály.
Évszakonként változó sorozat. Kezdőtől haladó szintekig.
A légzésről való tanítási elképzeléseimet alapjaiban porrá zúzta.
Ha jól értem, a kisbabák légzését kell figyelni. Amint sikerül ezt reprodukálnunk, ott véget ér a hatha jóga gyakorlása, mert így tudunk 3 órát egyenesen ülve meditálni, mindenféle megerőltetés nélkül.
A kisbaba hasi légzést végez, puha hassal, köldökbehúzás nélkül. A gerincoszlopot tartó hasizmok nincsenek kontrakció alatt, ami hosszú távon fáradságot okozna. A köldököt nem akarja a gerincoszlopához simítani, mégis teljesen egyenes háttal ül.
Ezt a légzést, vagyis a kisbabát figyeli az ember ( legjobb saját kisbabát alkalmazni!), és közben elkezdi gyakorolni a Synergy-t, kezdetben semmilyen utasítás nincs a légzésre. Egyébként sincs kényszer a sorozat végigcsinálására, akárhol benne maradhatok egy ászanában, kedvem szerint folytathatom.
A másik, rám nagy hatást gyakorló dolog ebben a rendszerben a mudrák folyamatos használata. 20 éve előbukkan számomra, mint képzőművészeti téma a kéztartások ikonográfiája. Látványelemként kezeltem. Kétszer gyakoroltam Synergy sort. és el vagyok varázsolva a mudrák által.

Mudrák

“Adha yoganus asanam
Yogas chitta vrtti nirodhah
Tada drastuh svarupe vasthanam
Vrtti sarupyam itaratra” 

“Következzék a jóga bemutatása
A jóga a tudatfolyamatok lebírása
Ilyenkor a Látó önmagában nyugszik
Különben a tudatfolyamatok formájában merül el.”
(Patanjali: Jóga szútrák)

A mudrák, vagyis szimbolikus kéztartások, buddhista és hindu meditációs elemek.

A mudra szanszkrit szó eredeti jelentése ‘pecsét’ vagy ‘ismertető jel’.

Segítik az elmélyülést, az energia aktivizálását, és energetikai védelmet nyújtanak a test és a

lélek számára. A keleti gyógyításból is ismert kéztartásokat, a mudrákat szinte bárhol és bármikor végezheted, hiszen csak ujjaidat kell ehhez használnod.

A mudrák használatakor a testben levő energiapályák pontjait kapcsoljuk össze, elérve ezzel,

hogy az energia a betegségeket okozó blokkok kihagyásával folyamatosan tudjon áramolni.

Az indiai gyógyászatban az ujjtartásokat használják az energetikai, fizikai és pszichikai

egyensúly megteremtésére.

A mudrák segítségével intenzívebbé tudjuk tenni a meridiánjainkon folytatott öngyógyító

munkát, ugyanakkor segítenek abban, hogy rövid idő alatt a megfelelő meditatív állapotba

tudjunk kerülni.

• hüvelykujj    -  tűz (agni)
  

• mutatóujj    - levegő (vayu)
  

• középső ujj - éter (akash)
  

• gyűrűsujj     - föld (prithvi)
  

• kisujj          - víz (jal)

Az ujjhegyeken sok idegvégződés található. Tudósok megerősítik, hogy minden egyes ujjhegy körül szabad elektronok koncentrálódnak. Amikor az ujjhegyeket összeérintjük vagy a tenyér egy bizonyos részéhez tesszük, egy pszicho-neurális ujjzár, kör jön létre, ezáltal a szabad energia visszafelé áramlik a test irányába egészen az agyig, kiegyensúlyozva az öt alapelemet a testben. A tudomány feltárta, hogy ez az idegrendszerre, a mirigyek működésére, az érzékszervekre, érrendszerre, inakra is hatással van. Számos ősi gyógyító rendszer is az öt elem egyensúlyára épül, ezáltal segítve az egészség visszaszerzését.

Néhány mudra akár pár másodpercen belül egyensúlyba tudja hozni a test elemeit, de vannak olyanok, amelyeknél 40-60 perce is szükség van.

A mudrákat bármikor, bárhol, ülés, állás, sétálás akár utazás közben is végezhetjük. Ha dolgozunk, emiatt nem kell a munkát abbahagyni, mert végezhetjük szakaszosan is. (pld. naponta 3x) Amikor van egy kis szabad időnk, akkor vegyük fel a kéztartást. Kezdetben gyakoroljuk legalább 10 percig, majd később ezt az időtartamot növelhetjük.

Willis-kör

Yoga Evri Morning
Migrén
Visszatérő, lüktető fejfájás, amit gyakran hányinger vagy hányás kísér.
A fájdalom a koponya elülső, hátsó vagy két oldalán is jelentkezhet.
Az alábbi tünetek előzhetik meg: fényérzékenység, részleges látáskárosodás vagy vakság, ajkak zsibbadása.
B.K.S Iyengar a következő gyakorlatsort javasolja a migrén megelőzésére:
Arhó mukha vírászana
Adhó mukha szvasztikászana
Szétu bandha szarvangászana
Dzsanu sírsászana
Pascsimótta
Praszarita padottászana
Uttanászana
Halászana
Dzsanu sírsászana
Pascsimótta
Szupta battha kónászana
Szupta vírászana
Szétu banha szarvangászana
Adhó mukha víraszana
Víparita karaní
Savászana
Uddzsáji
Vilóma 2

Az agyat és az agytörzset a belső fejverőerek (arteria carotis interna) és a gerinc menti verőerek (arteria vertebralis) látják el artériás vérrel. A nagy artériás törzsek a koponyába belépés után az agyalapon összekötő ágak közvetítésével egy artériás anasztomózis gyűrűt alakítanak ki: Willis-féle circulus arteriosus. Ebből erednek a különböző területeket ellátó nagyobb ágak. Az agykérget ellátó nagyobb artériák között még vannak összeköttetések, de az agy állományába belépő ágak már végartériák. Az agy vénás vérét a belső és felszíni vénák és a vénás öblök (sinus durae matris) gyűjtik össze. Ezekből a vér a belső nyaki visszereken vezetődik el.

Mágneses rezonancia vizsgálat alapján kiderítették, hogy az erős migréntől, kivált migrénaurától szenvedő páciensek esetén lényegesen nagyobb arányban található veleszületett eltérés az ún. Willis-körben, migréntől sosem szenvedő embertársaikhoz képest. A Willis kör (melyet felfedezőjéről, egy XVII. században élt angol orvosról neveztek el) az agy vérellátását biztosító érhálózat kapcsolódási pontjain található és célja az agyi véráramlás egyenletességének biztosítása.

A baloldali képen a szabályos Willis kör, míg a jobboldalin egy migréntől súlyosan szenvedő páciensé látható. A vörös nyilak jelzik a hiányzó elülső és a két hátsó vértovábbító artériát, amelyek az agyi véráramlás egyenetlenségéhez vezetnek. Ezek az eltérések ráadásul leggyakrabban a hátsó agylebenyen jelennek meg, éppen ott, ahol a látóközpont is elhelyezkedik. Mindez segít megmagyarázni, miért panaszkodnak a migrénes páciensek gyakran látászavarokra.

 Az akut agyi érkatasztrófa, a köznyelvben gutaütés, angolul stroke, az agy vérellátási zavara következtében létrejövő működészavar. A reggeli-délelőtti órákban alakul ki, az esetek többségében a következő fenyegető tünetei és előjelei lehetnek, együtt is előfordulhatnak:

• átmeneti látásvesztés az egyik szemen
• kettős látás, látótérkiesés
• beszédmegértési zavarok
• szóformálási nehézségek
• zavartság, szédülés, fejfájás
• hirtelen fellépő eszméletvesztés

Volt egy kedves barátom, kezdődő agydaganata sztrókot okozott. Szomorú volt látni a fenn elsorolt összes tünetet egy 40 éves emberen. Átmenetileg javult az állapota, majd a növekvő daganat csendes halálát okozta. Nem csak az egészségtelen életmódja: nem mozgás, dögevés rendszertelenül, hanem a szokásos magyarországi művészélet lelkileg roncsoló tünetei jelentkeztek nála. Szívszorongató volt érzékelni, hogy eldöntötte, hogy feladja. Vagy újrakezdi?

Paca rendszeresen jógázik, bár a fordított testhelyzetek segítséggel mennek neki. Remélem az agyi vérellátása egészséges a gyakori testmozgástól, és kedvenc ászanája az Upavistha kónászana is jól karbantartja testét.

"A szamszkára egész örömskálájának élvezete- mint például a gazdagság vagy egyéb gyönyörök- olyan, mintha mérgezett ételt ennétek, mintha penge éléről nyalnátok le a mézet, olyan , mint egy ékkő a csörgőkígyó fején: egy érintés csupán, és máris semmivé lettetek." Sabkar

Brahmacsárja, avagy a hullámokat nem tudod megállítani, de szörfözni megtanulhatsz

Ha jól esik, tedd meg. De bánd meg.

Ha nem esik jól, ne tedd meg és ne bánkódj.

Ha szükséged van rá, és nem bántasz vele mást, tedd meg.

Ha nincs igazán szükséged rá, eszedbe ne jusson megtenni.

Ismerned kell a szükségleteidet, azaz önmagad.

Az önismerethez kellenek bűnök?

De mi az a bűn? Ki mondja meg mi az a bűn?

Legyen bátorságotok belevetni magatokat a létezésbe, kockázatot vállalni, pofonokat kapni, tudván előre, hogy ki lesztek téve a siker- sikertelenség, dicséret és megrovás ellentétek játékának.

Tudod mit? Kiülök a napra. Kiülök egy dombtetőre és onnan nézek szerteszét.

Mint egy király.

A rádzsa azt jelenti: király. Márpedig egy király mindig önállóan, határozottan és magabiztosan cselekszik. A rádzsa- jógira is önállóság, függetlenség és bátorság (félelem nélküliség) jellemző. A rádzsa jóga az önfegyelem és gyakorlás útja.

A rádzsa jógát ashtánga (nyolcszintű) jógának is nevezik, mert nyolc részre tagolódik: Jáma, Nijáma, Ászana, Pránajáma, Pratjahára, Dháraná, Szamádi

A rádzsa jóga egymásra épülő nyolc szintje módszeresen elvezet a belső nyugalomhoz, a derűhöz, az önuralomhoz és a megismeréshez.

Jáma – önuralom

öt alapelvet foglal magában:

• Ahimszá – nem ártás, erőszaknélküliség

Az ahimszá azt jelenti, sem gondolattal, sem szóval, sem cselekedettel nem okozunk fájdalmat vagy kárt egyetlen élőlénynek sem. A nem ártani azt is jelenti, hogy nem ölni. Mivel a húsfogyasztás mindig egy állat megölésével jár, a jógik, szellemi útra lépő emberek, elvből vegetáriusok. Szatvikus táplálék= szatvikus elme. Az állatok ösztöneik révén már előre megérzik, mi vár rájuk. Megsejtik, ha levágni készülnek őket, és ilyenkor bizony halálfélelmük van. Félelem- és stresszhormonok választódnak ki, amelyek a megölt állat húsában maradnak, amit az ember mit sem sejtve, meggondolatlanul, a hússal együtt elfogyaszt. Sok, látszólag ok nélküli félelemnek, neurózisnak és pszichózisnak ez az oka.

• Szatja – őszinteség

Igazat mondani mindig jó és helyes, ám döntő fontosságú, hogyan fogalmazzuk meg. Úgy is közölhetjük valakivel az igazságot, mintha kést döfnénk belé, és úgy is, hogy kedves, szeretetteljes szavakba foglaljuk. Azért, hogy ne vétsünk az ahimszá imént említett elve ellen, érdemes megszívlelnünk Sri Mahaprabhuji intelmét: „Szavaid virágesőként hagyják el ajkaid.”

Őszintének lenni azt is jelenti, hogy nem alakoskodunk, nem magyarázkodunk, nem beszélünk mellé, nem keresünk kifogásokat és mentségeket. Egy ideig talán el tudjuk rejteni mások elől igazi arcunkat, egyvalaki azonban biztosan ismeri belső valónkat: mi magunk. S önmagunknak saját tudatunk a tanúja.

• Asztéja – nem lopni

Az asztéja azt jelenti, hogy nem veszünk el semmit, ami jogszerűen mást illet. Ez nem csupán az anyagi javakra érvényes, hanem a szellemi javak eltulajdonítására is, valamint azokra az esetekre is, amikor esélytől, reménytől vagy örömtől fosztunk meg valakit. A természet kizsákmányolására és a környezet tönkretételére is vonatkozik ez az elv.

• Brahmacsarja – tiszta életmód, életvitel
  
  
  Márk 12. 12-17. Az adópénz
    A farizeusok és a Heródes-pártiak közül odaküldtek Jézushoz néhány embert, hogy a szavaiba belekössenek. Ezek odamentek hozzá és megkérdezték: „Mester, tudjuk, hogy igazat mondasz, és nem veszed tekintetbe az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten útját. Szabad adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?” De ő tisztában volt képmutatásukkal, és így szólt: „Miért kísértetek engem? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!” Mikor odavitték, megkérdezte tőlük: „Kinek a képe ez, és kinek a felirata?” „A császáré” - felelték. Jézus folytatta: „Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené!” Azok igen elcsodálkoztak rajta.

Jézust sokszor tesztelik,de jól bírja. Mindenki a maga szintjén érti meg a körülvevő világot, mindenkinek a saját olvasata a hiteles, a mérce. Nagy erő és béketűrésbe balzsamozott empatikus szigor szükséges, hogy kifelé-befelé ne adjuk alább, minden szinten szükségesen megfeleljünk és még ezt lazán is tegyük.

A brahmacsarját gyakran kizárólag szexuális önmegtartóztatásként fordítják, valójában ennél sokkal tágabb értelmű fogalom. Azt jelenti, hogy gondolataink mindig Isten körül forognak. Ezt persze nem úgy kell érteni, hogy hanyagolhatnánk világi kötelességeinket. Ellenkezőleg, a lehető legnagyobb gondossággal tegyünk eleget feladatainknak, de mindig abban a tudatban, hogy: „Nem én cselekszem, egyedül Isten a cselekvő”.

• Aparigraha – elérni a nembirtoklást, nem gyűjteni

Ne halmozzuk a javakat, mindenből csak annyit vegyünk és használjunk fel, amennyire az élethez szükségünk van. A sok tulajdon sok gonddal is jár. Tulajdon nélkül születtünk, és minden vagyonunkat hátra kell hagynunk, ha majd ismét elhagyjuk e világot. A nembirtoklás azt is jelenti, hogy meghagyjuk mások szabadságát, és nem ragaszkodunk bizonyos tárgyakhoz vagy emberekhez, nem függünk ezektől, illetve tőlük. Azzal, hogy nem sajátítunk ki másokat, magunk is szabaddá válunk, hiszen szabadságot adni egyben azt is jelenti: szabadnak lenni.

Vérnyomás és jóga

A magas vérnyomás civilizációs betegség. Kialakulása összefügg a megemelkedett stressz-szinttel, a túltápláltsággal, a mozgásszegény életmóddal és azzal a ténnyel, hogy tovább élünk, mint eleink.
Magyarországon 3 millió ember hipertóniás.  A régi jógik között igen kevesen küzdöttek ezzel a problémával, így ez új kihívás a jógatanárok számára.
Két szempontból beszélünk a jógának a vérnyomásra gyakorolt hatásáról: a gyakorlatok összeállításánál figyelembe kell venni a kialakult és a gyógyszerrel kezelt krónikus magas vérnyomást,másodszor pedig olyan gyakorlatok végzünk, amik célja a vérnyomás rendezése, többnyire csökkentése.
Az első esetben általános alapelv, hogy a fej ne kerüljön lejjebb a szívnél sem álló előrehajlásoknál, sem fordított testhelyzetekben. Kerülnünk kell a gyakorlatok kitartását, ha azok fokozzák a nyomást a testüregekben, például hason fekvésben vagy csavaró gyakorlatoknál. Nem javasolt a pránajámák közül a bhasztrika, amely szintén emeli a vérnyomást.
A második esetben két irányba indulhatunk el. A jóga a keringési zavart a nádik elzáródásának tekinti. Emiatt a prána eloszlása nem kiegyensúlyozott, egyes testrészekben túl magas, máshol alacsony. A nyugati orvoslás is egyetért ezzel. A magas vérnyomásnak valószínűleg az az oka, hogy egyes szervek vérhiányt jeleznek a keringés gyengülése következtében, emiatt pedig az idegrendszer az egész testben emeli a vérnyomást. A vérnyomáscsökkentő gyógyszerek sajnos nem tudnak szelektálni, a vérnyomást különböző mechanizmusokkal mindenhol csökkentik a szervezetben. Azon a helyen, ahol egyébként is hiány volt, ez nem kívánatos, emiatt a vérnyomászavar további betegségekhez vezethet.
A keringés gyakran korlátozódik a leginkább stresszérzékeny szervekben, a májban és a gyomorban, olletve a környező területeken. Mivel ezek a test közepén helyezkednek el, a fent és a lent kommunikációja is romlik a testben. a jóga gyakorlatai képesek visszaállítani a keringést mind a periférián, mind az egyes szervekben. Az ajurvéda a magas vérnyomást elsősorban vata-működési zavarnak tartja. A jellegzetes vata eredetű magas vérnyomás szédüléssel, a perifériák rugalmatlanná válásával, fokozott aggódással és alvási zavarokkal, fülzúgással jár együtt. Beszélhetünk pitta és kapha vérnyomászavarról is. Az előbbi orrvérzést, fejfájást, homályos látást, fokozott ingerlékenységet okoz, míg az utóbbi túlsúlyt, lelassulást, motiválatlanságot, krónikus fáradtságot és szívműködési zavart. Mindegyikre jellemző a felszínes légzés, illetve a vese túlterheltsége.
A magas vérnyomás esetében a kíméletes, de rendszeres gyakorlástól várhatunk eredményt. Fontos, hogy átmozgassunk minden ízületet, ahol a vata, vagyis a szél energiája felhalmozódhat. Kitüntetett terület a nyak, amelynek merevsége szintén többletszélnek tulajdonítható. a nyakgyakorlatokat illesszük be a vérnyomáscsökkentő sorozatba. Érdemes mellkast nyitó és lazító gyakorlatokat is végezni.Ilyenek a szívet tehermentesítő gomukhászana és a garudaászana.
A vatát lecsendesítik az egyéb egyensúlygyakorlat is, mint a vriksászana. Megelőzésre , a vata csendesítésére kíváló a viparíta karani, de kialakult magas vérnyomásnál már nem ajánlott. A holdüdvözlet megnyitja a nádikat, anélkül, hogy fokozná a tüzet és a nyomást testünkben, megnyugtatja az idegeket, lecsöndesíti az elmét.
Az oldalra hajlások javítják a keringést, olyan ritmusban kell végezni a gyakorlatot, hogy ne okozzon fáradságot.
A pránajámák közül a legelső gyakorlat a szabad, feszültség nélküli légzés elsajátítása. A kilégzés nyújtása vérnyomáscsökkentő hatású.Lehet gyakorolni a rekszizom teljes működését makarászanában. A rekeszizom a máj és a gyomor fölött helyzkedik el, harmonikus mozgása egyben ellazítja a test középső harmadát.
a brahmari megnyugtatja az elmét, kiegyensúlyozza a pránatestet. A brahmarit úgy végezzük, hogy kényelmes ülésben a mutató- vagy középsőujjal lezárjuk a fülünket. A kilégzést a garat hátsó falához vezetjük, amelyet kissé megfeszítve, a kilégzés során méhzümmögéshez hasonló hangot hallatunk. Ezáltal a légzés lényegesen hosszabbá válik. Gyakorlottabbak a belégzésnél is használhatják a zümmögő hangot, amely ilyenkor jóval magasabb. A rezgést minél inkább az orrüregben hozzuk létre!
A gyakorlat hatása többrétű. A koponyában keltett rezgés befolyásolja az idegrendszer és az agyalapi mirigyen keresztül a hormonrendszer működését, általánosan lazító hatású. Köztudott, hogy a stresszhormonok hatására az érfalak összehúzódnak, és a vérnyomás növekszik, míg a paraszimpatikus idegrendszer ellazulást és vérnyomáscsökkenést erdményez. Ezt támogathatjuk mudrákkal, vagyis kéztartásokkal, például a vjána váju és az apána váju mudrákkal, amelyek segítik a prána egyenletes eloszlását és a feszültség elengedését.
A relaxáció kiemelkedően hatékony a magas vérnyomás kezelésében.Az egész teten végighaladó szisztematikus relaxáció jótékony hatású.Az ellazítás nem könnyű feladat, ha a magas vérnyomás öngerjesztő köre kialakult. Érdemes az ászanákkal és a légzőgyakorlatokkal a belső feszültséget szétszórni, hogy aztán az ellazult testtel és lecsöndesedett elmével találjuk meg középpontunkat és ezzel együtt önszabályozó rendszereink harmóniáját.

Az artériák és a magas vérnyomás

Először az artériákról fogok beszélni, majd ennek kapcsán az egyik leggyakoribb betegségről a magas vérnyomásról orvosi közelítéssel. A következő blogomban pedig a magas vérnyomás jógázás segítségítségével való megelőzés-karbantartás lehetőségeiről. 

 Az artériának (ütőér, verőér) a szívtől elvezető nagy ereket nevezzük. A főerek (aorta, truncus (arteria) pulmonalis) szívkamrákból indulnak, egyre kisebb erekre, majd hajszálerekre (kapillárisokra) oszlanak, ezek a gázcsere és tápanyagátadás után vénákká egyesülnek, amik aztán a pitvarokba futnak. A szív a vért a pitvarokból a kamrákba továbbítja, majd onnan ismét az artériákba pumpálja. A nagy (a testet ellátó, szisztémás) vérkör artériáiban oxigénben dús, a kisvérkörben (tüdő- vagy pulmonális vérkör) és a magzati umbilikális artériákban szén-dioxidban dús vér kering.

Az artériás rendszer a magasabb nyomású része az emberi vérkeringésnek. Az artériás vérnyomás egy szívciklusban mért legmagasabb értékét nevezzük szisztolés nyomásnak, legalacsonyabbat pedig diasztolés nyomásnak. A vérnyomás nem invazív mérésének legelterjedtebb módja a (Riva-Rocci) módszer.

A nagy vérkörben a legnagyobb verőér a főverőér az (aorta), a kis vérkörben a tüdőverőér (arteria pulmonalis).

Az artériák típusai

Az artériáknak több típusát különítjük el. A legnagyobbak az elasztikus típusú artériák (szélkazánerek), a középnagy verőerek muscularis típusú artériák, ezek arteriolákra válnak szét. A legkisebb erek a kapillárisok, ezek vénákba szedődnek össze. Az egyes ereket makroszkóposan a keresztmetszet nagysága, az érfal vastagsága és a lumen alakja alapján különíthetjük el. Mikroszkóposan az elkülönítés alapja az érfal három rétegének szerkezete. A legbelső réteg a tunica intima, a középső a tunica media és a legkülső a tunica adventitia, ez utóbbi horgonyozza le az eret a környező szövetekhez.

Elasztikus típusú artériák

Arteriae elastotypicae: ezek a nagy, szívközeli erek a ritmikus szívverés (systole) által előidézett lüktető véráramlást fiziológiai úton, elasztikus hullámmozgások révén változtatják egy kvázi-folyamatos áramlattá (ez az ún. légüst-, vagy szélkazán hatás), így a periféria szerveit és szöveteit védik a vérnyomás csúcs-, ill. mélypontjai esetén. Arterioszklerózis esetén a hullámzó mozgásra való képesség erősen csökken vagy teljesen eltűnik, mely tartós magas vérnyomásos megbetegedéshez (egészen a hipertenzív krízisig), átmeneti oxigénhiányos rohamhoz (rövid, alacsony vérnyomáshoz kötődő öntudatvesztés), agyi érkatasztrófához (erős vérzés túl magas, hiányos ellátás túl alacsony vérnyomás esetén) vagy egy aneurizma megrepedéséhez vezethet.

Muscularis típusú artériák

Arteriae myotypicae: ezek a kis artériák viszonylag szívközelben találhatóak, és mint ellenálló erek többek között simaizomzatuknak köszönhetően lényeges szerepet játszanak a vérnyomás fenntartásában, mivel átmérőjük csökkentésével a szükséges vérnyomást létre tudják hozni. Amennyiben erre nem képesek, akkor ortosztatikus dysregulatióról beszélünk, mely szédülés- és gyengeségérzéssel jár együtt elsősorban felkelés után.

Vegyes típus

A muscularis és az elasztikus típus közötti átmenetet vegyes típusnak (Arteriae mixtotypicae) nevezik.

Arteriae convolutae: ezek olyan artériák, melyek belső átmérőjüket olyan szűkre csökkenthetik, hogy már egyáltalán nincs véráramlás.

Arteriolák

Az érfalak felépítése

Az artériák érfalai vastagabbak (izmosabbak), egyértelműbben rétegzettek és rugalmasabbak. mint a vénák.

Egy artéria fala alapvetően három rétegből áll, melyek részeinek latin anatómiai nevük van. Ezek a vérvezető oldal irányából a következők:

• a Tunica intima (vagy Intima) egy endothel sejtrétegből, az arra épülő laza rostos kötőszövetből, majd egy subendothelialis rétegből (Stratum subendotheliale), végül a Membrana elastica interna rétegből áll. Különösen jól fejlett az izmos, periferiális artériáknál.
• a Tunica media (vagy röviden Media) a periferiális artériáknál több, egymáshoz szorosan kapcsolódó, kör alakú és átlósan csavarodó izomrétegből épül fel, melyek rugalmas és kollagén rostokat tartalmaznak. Az elasztikus artériák hasonlóan épülnek fel, de több kollagénnel, és hullámmozgásra alkalmasabb és ablakos membránokkal. Részben a Media és az Adventitia között található még a Membrana elastica externa.
• a Tunica externa (Tunica adventitia néven is ismert) elsősorban elasztikus és kollagénes, rostos kötőszövetből áll és az ereket táplálja és irányítja vérereken (Vasa vasorum) és idegeken keresztül.

Nagy artériák

• Arteria axillaris (hónaljverőér)
• Arteria basilaris (agyalapi verőér)
• Arteria brachialis (felkarverőér)
• Arteria carotis communis (közös fejverőér)
• Arteria centralis retinae (szem központi verőere)
• Arteria facialis (arc verőér)
• Arteria femoralis (combverőér)
• Arteria iliaca communis (közös csípőverőér)
• Arteria iliaca externa (külső csípőverőér)
• Arteria iliaca interna (belső csípőverőér)
• Arteria maxillaris (felső állcsonti artéria)
• Arteria mesenterica inferior (alsó bélfodri verőér)
• Arteria mesenterica superior (felső bélfodri verőér)
• Arteria ovarica (petefészekverőér)
• Arteria radialis (orsócsonti verőér)
• Arteria renalis (veseverőér)
• Arteria subclavia (kulcscsont alatti verőér)
• Arteria testicularis (here verőér)

A görög időkben azt gondolták, hogy az artériákban levegő kering, rajtuk keresztül jut el a légcsőből a szövetekig. Innen származik az artéria elnevezés is. Ezt azzal indokolták, hogy boncoláskor az artériák nem tartalmaznak vért.

A hipertónia

Más néven magas vérnyomás, vagy néha artériás hipertónia egy elterjedt krónikus kóros állapot, amelynek során emelkedik a vérnyomás az artériákban. Ehhez az emelkedéshez a szívnek a szokásosnál több munkájába kerül a vér erekben való keringtetése. A vérnyomás megállapítása két méréssel, a szisztoléssel és a diasztoléssel történik, amely attól függ, hogy a szívizom éppen összehúzódik (szisztolés) vagy ellazul (diasztolés) a szívverések között. A normál vérnyomás nyugalmi állapotban 100–140 Hgmm szisztolés (felső érték) és 60–90 Hgmm diasztolés (alsó érték) tartományon belül van. A magas vérnyomás ismérve, hogy az artériás vérnyomás tartósan meghaladja a 140 Hgmm szisztolés, illetve a 90 Hgmm diasztolés értéket.

A hipertónia besorolása szerint lehet elsődleges (esszenciális) hipertónia vagy másodlagos hipertónia. Az esetek mintegy 90–95%-a az elsődleges hipertónia kategóriába esik, ami olyan magas vérnyomást jelent, amelynek hátterében elsődleges betegség nem található. Az esetek fennmaradó 5–10%-át (a másodlagos hipertóniát) egyéb, a vesét, az artériákat, a szívet, vagy az endokrin rendszert érintő állapotok okozzák.

A magas vérnyomás jelentős kockázati tényező az érrendszeri, szív- és vesebetegségek kialakulásában. A hipertónia az egyik legfontosabb kockázati tényező a stroke, a szívinfarktus (akut miokardiális infarktus; AMI) („szívroham”), a szívelégtelenség, az artériatágulat aneurizma (pl. főverőér-tágulat aorta-aneurizma) és a perifériás artériás betegség esetén, és a krónikus vesebetegség egyik kiváltó oka. Már enyhe vérnyomás-emelkedés is károsodást okozhat a szervezetben, főleg ha egyéb érrendszeri kockázati tényezőkkel párosul, az artériás vérnyomásnak még a mérsékelt emelkedése is összefügg a rövidebb várható élettartammal. Az étrend- és életmódbeli változások révén javítható a vérnyomás szabályozása, és csökkenthető a kapcsolódó egészségügyi szövődmények kockázata is, bár gyakran szükséges gyógyszeres kezelés olyan személyeknél, akiknél az életmódbeli változtatások nem bizonyulnak hatékonynak vagy elégségesnek.

Becslések szerint évente 7 millió ember halálát okozza és további 1,5 milliárd ember életét nehezíti meg a túlságosan magas vérnyomás, illetve az ezzel járó szövődmények. A magas vérnyomás az egyik vezető halálozási ok világszerte. A betegség megelőzésével, diagnosztizálásával és kezelésével kapcsolatos információk minél szélesebb körű terjesztése, illetve a társadalom figyelmének felkeltése érdekében 2007 óta minden évben május 17-én tartják a Hipertónia Világnapot (World Hypertension Day). Magyarországon a Magyar Hypertonia Társaság szervez programokat, konferenciákat, illetve ingyenes szűrővizsgálatokat ezen a napon.

A magas vérnyomás osztályozása

A magas vérnyomás diagnózisa életkoronként változhat.

Felnőtteknél

Tizennyolc éves és annál idősebb embereknél akkor diagnosztizálják a magas vérnyomást, ha a szisztolés vagy diasztolés vérnyomás mért értéke az elfogadott normál értéknél folytonosan magasabb (ezek a normál értékek jelenleg: 139 Hgmm szisztolés, 89 Hgmm diasztolés). Alacsonyabb (135 Hgmm szisztolés és 85 Hgmm diasztolés) küszöbértékeket használnak 24 órás ambuláns és otthoni megfigyelés esetén.

A JNC7 (2003) a „prehipertónia” kifejezést használja a 120–139 Hgmm szisztolés és/vagy 80–89 Hgmm diasztolés tartományba eső vérnyomásnál, míg az ESH-ESC európai ajánlások (2007) és a Brit Hipertónia Társaság (British Hypertension Society, BHS) IV. ajánlása (2004) optimális, normál és magas normál kategóriákra osztják fel a 140 Hgmm szisztolés és 90 Hgmm diasztolés értékek alatti vérnyomásértékeket.

A hipertóniát további alkategóriák szerint osztályozzák: a JNC7 megkülönbözteti az I. fokozatú hipertóniát, a II. fokozatú hipertóniát, valamint az izolált szisztolés hipertóniát. Az izolált szisztolés hipertónia megnövekedett szisztolés nyomást jelent normál diasztolés nyomás mellett, és időseknél fordul elő gyakran. Az ESH-ESC ajánlásokban (2007) és a BHS IV (2004) meghatároztak egy harmadik fokozatot is (III. fokozatú hipertónia), amelynél a szisztolés nyomás meghaladja a 179 Hgmm-t vagy a diasztolés nyomás meghaladja a 109 Hgmm-t. A hipertónia „rezisztens” minősítésű akkor, ha a gyógyszerek nem csökkentik a vérnyomást normál szintet.

Az újszülöttek körében ritka a hipertónia, körülbelül 0,2–3%-nál fordul elő. Egészséges újszülötteknél nem mérik rutinszerűen a vérnyomást. A hipertónia gyakoribb a veszélyeztetett újszülötteknél. Annak eldöntéséhez, hogy egy újszülött vérnyomása normális-e, különböző tényezőket kell figyelembe venni. Ezek közé tartozik a terhesség időtartama, a fogamzás utáni időtartam és a születési súly. Gyermekeknél és serdülőknél elég gyakran fordul elő hipertónia (az életkor, a nem és az etnikai hovatartozás függvényében 2 és 9% között), és a rossz egészségi állapot hosszú távú kockázatait hordozza.

Osztályozás (JNC7)[9]	Szisztolés nyomás		Diasztolés nyomás
	Hgmm	kPa	Hgmm	kPa
Normál	90–119	12–15,9	60–79	8,0–10,5
Prehipertónia	120–139	16,0–18,5	80–89	10,7–11,9
I. Fokozatú hipertónia	140–159	18,7–21,2	90–99	12,0–13,2
II. Fokozatú hipertónia	≥ 160	≥ 21,3	≥ 100	≥ 13,3
Izolált szisztolés hipertónia	≥ 140	≥ 18,7	< 90	< 12,0

A magas vérnyomás tünetei

Az elsődleges hipertónia tünetei

A hipertóniát ritkán kísérik tünetek, és felismerése általában szűrés révén, illetve olyankor történik, ha a beteg egy ettől független probléma miatt vesz igénybe egészségügyi ellátást. A magas vérnyomásban szenvedők egy része fejfájásról (cephalalgia) (különösen a fej hátsó részében és reggel), valamint állandó szédülésről (vertigo), fülzúgás/csengésről (tinnitus), látászavarról, illetve ájulási epizódokról (collapsus) számol be. További jelei lehetnek a fáradtságérzet, a nehézlégzés (dyspnoe), az orrvérzés (epistaxis), a mellkasi fájdalom (angina pectoris) és az idegesség. Igen gyakran előfordul, hogy a hipertónia szövődményeként károsodott szervek (pl. szív) okoznak különböző tüneteket.

Fizikális vizsgálat során hipertónia gyanújára adhat okot, ha a szem hátsó részén található szemfenék szemtükrözéses (oftalmoszkópiás) vizsgálata kezdetben kereszteződési tünetet, előrehaladottabb stádiumban hipertóniás retinopathiát mutat ki. A hipertóniás retinopathia mértékét súlyosságtól függően hagyományosan I–IV. fokozatokra osztják, noha nem könnyű különbséget tenni az enyhébb típusok között. Az oftalmoszkópiás eredmények azt is jelezhetik, hogy mennyi ideje áll fenn a hipertónia az illetőnél.

Másodlagos hipertónia

Néhány további jel és tünet másodlagos hipertóniára utalhat, azaz olyan magas vérnyomásra, amelynek kiváltó oka meghatározható, például vesebetegség vagy endokrin betegség. A mellkasi vagy hasi elhízás, a glükóz intolerancia, a holdvilágarc, a „bölénypúp” és a lila striák például Cushing-szindrómára utalnak. A pajzsmirigy betegsége (túlműködése) és az akromegália is okozhat magas vérnyomást, valamint jellegzetes panaszokat és tüneteket. A hasi zörej jelezhet vese-artéria sztenózist (az arteria renálisok, a veséket ellátó artériák szűkületét), az alsó végtagok csökkent vérnyomása és/vagy a késleltetett vagy kihagyó combartéria pulzus (arteria femoralis pulzus) pedig szívhez közeli aortaszűkületet (aorta koarktáció) jelezhet. A fejfájással, szívdobogással, sápadtsággal vagy verejtékezéssel kísért ingadozó hipertónia alapján mellékvese velő daganat (feochromocitóma) feltételezhető.

Hipertóniás krízisek

A súlyosan magas vérnyomást (mely eléri vagy meghaladja a szisztolés 180 vagy diasztolés 110 értéket, és néha rosszindulatú vagy gyorsított hipertóniának nevezik) „hipertóniás krízis”-nek is nevezik. Az e szinteket meghaladó vérnyomásértékek a szövődmények magas kockázatát jelzik. Vannak, akiknél az ebbe a tartományba eső vérnyomás mellett sem jelentkeznek tünetek, ám körükben nagyobb valószínűséggel számolnak be fejfájásról (az esetek 22%-ában) és szédülésről, mint az átlagnépesség körében. A hipertóniás krízis egyéb kísérő tünetei közé tartozhat a látás romlása és a szívelégtelenség miatti légszomj, illetve a veseelégtelenség miatti általános rossz közérzet. A legtöbb hipertóniás krízisben szenvedő embernél ismert a magas vérnyomás ténye, de további kiváltó okok vezethettek a hirtelen emelkedéshez.

„Hipertóniás vészhelyzet” – korábbi nevén „rosszindulatú magas vérnyomás” – lép fel akkor, ha bizonyíték van egy vagy több szerv súlyosan megemelkedett vérnyomás miatt bekövetkező közvetlen károsodására. Az ilyen károsodások közé tartozhat az agyi duzzanat és diszfunkció okozta hypertenzív enkefalopátia, amelynek jellemzője a fejfájás, émelygés, hányás és a megváltozott tudati szint (zavartság vagy álmosság, súlyos esetben kóma). A retina papillödéma és/vagy a szemfenék bevérzései és váladékozása is a célszerv károsodását jelzik. A mellkasi fájdalom jelezheti a szívizom károsodását (súlyosbodása esetén infarktust) vagy néha aorta dissectiót, az aortafal rétegeinek bevérzés okozta szétválását (disszekáló aneurizma). A légszomj, a köhögés és a véres köpet jellemző jelei a tüdőödémának. Ez a betegség a tüdőszövet duzzanata balkamra-elégtelenség miatt, mely esetben a szív balkamrája nem képes a vért megfelelően a tüdőből az érrendszerbe pumpálni. A veseműködés gyors romlása (heveny vesekárosodás) és microangiopathiás hemolitikus anémia (vérsejtek pusztulása) is előfordulhat. Ilyen helyzetben a további szervkárosodás megfékezése érdekében feltétlenül szükséges a vérnyomást gyorsan csökkenteni. Ezzel szemben nincs bizonyíték arra, hogy a vérnyomást gyorsan csökkenteni kellene olyan hipertóniás vészhelyzetekben, ahol nincs bizonyíték a célszerv károsodására és a vérnyomás túlságosan drasztikus csökkenése nem kockázatmentes. Hipertóniás vészhelyzetekben javasolt a vérnyomást szájon át szedett gyógyszerekkel 24–48 óra alatt fokozatosan csökkenteni.

Hipertónia a terhességek mintegy 8–10%-ában fordul elő. A terhesség alatt hipertóniában szenvedő nők legtöbbjénél már a terhesség előtt is fennáll az elsődleges hipertónia. Újszülötteknél és csecsemőknél a növekedési zavarok, a rohamok, az ingerlékenység, a levertség erőtlenség és a gyermekkori légzési zavarok kapcsolatba hozhatóak a magas vérnyomással. Idősebb csecsemőknél és gyermekeknél a hipertónia okozhat fejfájást, megmagyarázhatatlan ingerlékenységet, fáradtságot, növekedési zavart, homályos látást, orrvérzést és arcidegbénulást.

Szövődmények

A hipertónia világszerte a korai halálozás legjelentősebb megelőzhető kockázati tényezője.  A tartós magas vérnyomás általában az agyat, a szív- és érrendszert, a veséket és a szemet károsíthatja.

Szív és érrendszer

A hypertónai megnöveli az iszkémiás szívbetegség (koszorúér-betegség), a agyi érkatasztrófa, a perifériás érbetegség és más szív- és érrendszeri betegségek kockázatát, beleértve a szívelégtelenséget, a szívinfarktust, az aorta aneurizmát, a diffúz érelmeszesedést, az érszűkületet és a tüdőembóliát.

Agy

A hipertónia kockázati tényező az agyi érkatasztrófa, a kognitív károsodás és a elbutulás (Dementia) kialakulásában.

Szem

• Hipertóniás retinopathia

Vese

• Hipertóniás nephropathia, veseelégtelenség, idült vesebetegség

Kiváltó okok

A magas vérnyomás kialakulásának pontos oka legtöbbször ismeretlen. Az esetek többségében nem áll mögötte szervi elváltozás, ebben az esetben úgynevezett elsődleges (primer) vagy ismeretlen eredetű (esszenciális) hipertóniáról beszélünk. Ezzel szemben a másodlagos hipertónia meghatározható kiváltó okra vezethető vissza.

Elsődleges hipertónia

Az elsődleges (esszenciális) hipertónia a magas vérnyomás leggyakoribb formája, amely az összes eset 90–95%-át teszi ki. A vérnyomás szinte minden mai társadalomban az öregedéssel párhuzamosan emelkedik, és az öregkorban a magas vérnyomás kialakulásának kockázata jelentős.

Ismert kockázati tényezők, amelyek elősegítik az elsődleges hipertónia kialakulását:

• öröklött hajlam;
• túlsúlyosság;
• mozgáshiány;
• stressz;
• a túlzott sófogyasztás.

Másodlagos hipertónia

A másodlagos magas vérnyomás néhány kiváltó oka:

Vesebetegségek

• veseartéria-szűkület
• vesemedence-gyulladás (pielonefritisz)
• vesegyulladás (glomerulonefritisz)
• vesetumor
• policisztás vese
• vesesérülés
• a veséket érintő sugárterápia

Hormonális betegségek

• pajzsmirigy-túlműködés
• inzulinrezisztencia vagy cukorbetegség
• hiperaldoszteronizmus
• Cushing-kór
• feokromocitóma
• akromegália

Egyéb betegségek

• aorta koarktáció
• arterioszklerózis
• préeklampszia
• akut intermittáló profíria
• heveny ólommérgezés

Gyógyszerek

• nem-szteroid gyulladásgátlók
• orális fogamzásgátlók
• kortikoszteroidok
• ciklosporin
• eritropoetin

Egyéb

• kokain
• alkoholizmus
• édesgyökér fogyasztása nagy mennyiségben

Kórélettan

Az esszenciális (elsődleges) hipertóniával diagnosztizált emberek többségénél a magas vérnyomás a véráramlással szembeni fokozott ellenállásnak (a teljes perifériás ellenállásnak) tudható be, míg a perctérfogat (a szív teljesítménye) normális marad. Bizonyított tény, hogy egyes, a magas vérnyomást megelőző állapotban (prehipertóniában) lévő, vagy a magas vérnyomás határesetében szenvedő fiatalabb embereknél magas perctérfogat, emelkedett pulzusszám és normális perifériás ellenállás van jelen. Ezt a kondíciót nevezik hiperkinetikus borderline hipertóniának. Ezeknél az egyéneknél az igazolt esszenciális hipertónia szokásos jellemzői későbbi életszakaszukban alakulnak ki, ahogy a korral csökken perctérfogatuk és nő a perifériás ellenállás. Vitatott, hogy ez a minta jellemző-e mindazokra, akiknél végül hipertónia alakul ki. Az igazolt hipertóniánál fellépő fokozott perifériás ellenállás főként a kis artériák és kis verőerek érfalszűkületének tudható be. A hajszálerek számának vagy sűrűségének csökkenése is hozzájárulhat a perifériás ellenállás növekedéséhez. A hipertóniát összefüggésbe hozzák a perifériás erek rugalmasságának csökkenésével is, ami növelheti a vénás visszaáramlást és a szív előterhelését, és végül diasztolés diszfunkciót okozhat. Nem egyértelmű, hogy a fokozott aktív érszűkület szerepet játszik-e az igazolt esszenciális hipertóniában.

A pulzusnyomás (a szisztolés és diasztolés vérnyomás közti különbség) gyakran emelkedik a hipertóniában szenvedő időseknél. Ez azt jelentheti, hogy a szisztolés nyomás rendellenesen magas, de a diasztolés nyomás normális vagy alacsony is lehet. Ennek az állapotnak az elnevezése izolált szisztolés hipertónia. A nagy pulzusnyomást a hipertóniában vagy izolált szisztolés hipertóniában szenvedő időseknél a fokozott artériás merevség magyarázza, amely szokásos kísérője az öregedésnek, és súlyosbíthatja a magas vérnyomás.

A verőérrendszerek ellenállásának fokozódását hipertónia esetén többféleképpen is próbálták magyarázni. A bizonyítékok legtöbbje az alábbi okok valamelyikére vagy mindkettőre enged következtetni:

• A vese só- és vízkezelésének zavarai, különösen a vesén belüli renin-angiotenzin rendszer rendellenességei
• A szimpatikus idegrendszer rendellenességei

Ezek a mechanizmusok nem zárják ki egymást, és valószínű, hogy a legtöbb esetben valamilyen mértékben mindkettő hozzájárul az esszenciális hipertóniához.

Diagnózis

A hipertónia diagnózisát a tartósan magas vérnyomás alapján állítják fel. Hagyományosan ehhez három különálló, vérnyomásmérővel végzett mérés szükséges, melyek között egy-egy hónap telik el. Magyar ajánlás szerint az orvosi rendelőben két mérést kell végezni, ezek értékeit átlagolni kell. Diagnózis felállításakor az orvos elsőként részletesen kikérdezi a beteget, feltérképezi az esetleges korábbi betegségeket, a család kórtörténetét. Hipertónia esetén a legfontosabb diagnosztikai eljárás a vérnyomás mérése. A legrégebbi vérnyomásmérő a ma is legmegbízhatóbbként számon tartott higanyos manométer. A legelterjedtebb eszköz az aneroid manométer, de otthoni körülmények között végzett vérnyomásmérésre alkalmas a digitális vérnyomásmérő is. Ajánlatos ötpercnyi pihenés után újramérni a vérnyomást. A betegek egy részénél már a kórházi környezet, az orvosi vizsgálat miatti izgatottság is vérnyomás-emelkedést okoz, ezt nevezik „fehérköpeny-hipertóniának”. Ennek kiküszöbölése szempontjából fontos az otthoni, napi többszöri vérnyomásmérés.

Hipertóniánál szokásosan elvégzett vizsgálatok
Szervcsoport	Vizsgálatok
Vese	Mikroszkópos vizeletvizsgálat, fehérjevizelés, vérszérum vér karbamid nitrogén (BUN) (vér karbamid nitrogén) és/vagy kreatinin
Endokrin	Vérszérum nátrium, kálium, kalcium, TSH (pajzsmirigyserkentő hormon).
Metabolikus	Éhgyomri vércukor, összes koleszterin, HDL és LDL koleszterin, triglicerid
Egyéb	Hematokrit, elektrokardiográfia és mellkasröntgen

A hipertóniás betegek első felmérésének tartalmaznia kell a teljes kórtörténetet és a fizikális vizsgálatot. Mivel ma már rendelkezésre állnak 24 órás ambuláns vérnyomás-monitorok és otthoni vérnyomásmérő eszközök, és fontos, hogy az egészségügyi környezetben mért magasabb vérnyomás következtében ne legyen téves a diagnózis. Az utókövetés kevésbé ideális esetben otthoni vérnyomásmérővel is végezhető, hét napon át. Az otthoni vérnyomásmérés előnye, hogy az orvos jobban meg tudja ítélni az antihypertenzív terápia hatékonyságát és a beteg életvitelét is kevésbé zavarja.

Miután magas vérnyomást diagnosztizáltak, az orvosok megpróbálják meghatározni a kiváltó okot a kockázati tényezők és egyéb tünetek alapján (ha vannak ilyenek). A másodlagos hipertónia gyakoribb a serdülőkort még el nem ért gyermekeknél, és körükben a legtöbb esetben vesebetegség a kiváltó ok. Az elsődleges vagy esszenciális hipertónia gyakoribb a serdülőknél, és több kockázati tényezője van, köztük az elhízás és a családban előforduló magas vérnyomás. Laboratóriumi vizsgálatokat is lehet végezni a másodlagos hipertónia lehetséges okainak meghatározása céljából, és annak megállapítása érdekében, hogy a hipertónia okozott-e károsodást a szívben, a szemben, illetve a vesében. Általában sor kerül kiegészítő vizsgálatokra cukorbetegség és magas koleszterinszint tekintetében, mivel ezek az állapotok további kockázati tényezőket jelentenek szívbetegség kialakulása szempontjából, és kezelést igényelhetnek.

Szövődmények

A hipertónia legáltalánosabb szövődményei

• a koszorúér-betegség (szívinfarktusveszély);
• a szívelégtelenség;
• a különféle agyi szövődmények (pl. agyi érkatasztrófa), amelynek következménye lehet a lebénulás, beszédzavar, gondolkodási képtelenség;
• a veseelégtelenség;
• az érszűkület (ha cukorbetegséggel, dohányzással, magas vérzsírszinttel társul).

Mivel a magas vérnyomás sokáig nem okoz panaszt, általában túl későn ismerik fel, amikor már egyéb károsodások is felléptek. Téves az a felfogás, hogy előrehaladott életkorban a magasabb vérnyomás is normálértéknek minősül, és nem okoz károsodást. Ezzel ellentétben az idősebb emberek a legveszélyeztetettebbek körébe tartoznak, ha magas a vérnyomásuk. A hipertónia kezeltetése ajánlott, ha a vérnyomás ismételten meghaladja a 140/90 Hgmm-es értéket.

Megelőzés

A hipertóniás betegek jelentős része nincs tudatában az állapotának.

Az egész népességet érintő intézkedésekre van szükség a magas vérnyomás következményeinek csökkentése és a vérnyomáscsökkentő gyógyszerekkel folytatott terápia szükségességének visszaszorítása érdekében. A gyógyszeres kezelés megkezdése előtt életmódbeli változtatások javasoltak a vérnyomás csökkentése érdekében:

• Normál testsúly (pl. testtömeg-index 20–25 kg/m²) fenntartása.

• Étrendi nátriumbevitel csökkentése napi <100 mmolra (<6 g nátrium-klorid vagy <2,4 g nátrium naponta).

• Rendszeres aerob testmozgás végzése, például gyors gyaloglás (≥ 30 perc naponta, a hét szinte minden napján).

• Az alkoholfogyasztás korlátozása férfiaknál legfeljebb napi három, nőknél legfeljebb napi két egységre.

• Gyümölcsben és zöldségben gazdag étrend követése (pl. legalább öt adag naponta).

Az eredményes életmódbeli változtatás a vérnyomást éppen annyira csökkentheti, mint a vérnyomáscsökkentő gyógyszer. Két vagy több életmódbeli változtatás kombinálásával még jobb eredményeket lehet elérni.

Kezelés

A nem gyógyszeres kezeléstől várható eredmények a magas vérnyomás kezelésében
A kezelés elemei	Ajánlás	Hatása
Testsúlycsökkenés	Optimális a <25 BMI elérése vagy fenntartása	5–20 Hgmm/10 kg fogyás
Sófogyasztás csökkentése	A só (NaCl) fogyasztásának mérséklése napi <6 grammra	2–8 Hgmm/10 kg fogyás
Étrend	Mediterrán étrend vagy DASH étrend: zöldség, gyümölcs, zsírszegény tejtermékek fogyasztása, telített zsírok fogyasztásának csökkentése, kálium és kalciumdús étrend	8–14 Hgmm/10 kg fogyás
Rendszeres fizikai aktivitás	Napi, legalább heti 3x-i 30-60 perc, életkornak megfelelő fizikai aktivitás a szubmaximális frekvencián[74]	4–9 Hgmm/10 kg fogyás
Alkoholfogyasztás csökkentése	Férfiaknál max. 20-30 g/nap, nőknél max. 10-20 g/nap	2–10 Hgmm/10 kg fogyás

Életmódbeli változtatások

A hipertónia visszaszorítása érdekében a lelki stressz csökkentését célzó különböző programokat hirdetnek, mint például a biofeedback (biológiai visszacsatolás), a relaxáció, vagy a meditáció. A tudományos vizsgálatok azonban többnyire nem támasztják alá ezek hatásosságát!!!

Étrendi változtatások

Jelentős előnyökkel jár az étrendi változtatás, mint például az alacsony nátriumtartalmú étrend. A hosszú távú (több mint 4 hetes) alacsony nátriumtartalmú étrend fehérbőrű embereknél hatékonyan csökkenti a vérnyomást, mind magas, mind normális vérnyomásúaknál. Szintén csökkenti a vérnyomást a gyümölcsökben, zöldségekben, alacsony zsírtartalmú tejtermékekben gazdag étrend. Magas vérnyomás esetén az alkoholfogyasztást férfiaknál napi 20-30 grammban, nőknél 10-20 grammban célszerű korlátozni, kivéve ha valamelyik társbetegség miatt az alkoholfogyasztás ellenjavallt.

Fizikai aktivitás

A magas vérnyomás kezelésére ajánlott az életkornak megfelelő aerob kapacitás 70%-át, illetve a szubmaximális szívfrekvenciát nem meghaladó, rendszeres fizikai aktivitás: gyaloglás, kocogás-futás, kerékpározás, úszás legalább hetente háromszor, de lehetőleg minden nap, alkalmanként 30-60 perces időtartamban.

A fizikai mozgás hatására értágító anyagok (nitrogén-monoxid, prosztaglandin, endorfin) szintje megnő a vérben, míg csökkent az ereket szűkítő anyagok szintje. Emellett javul az endotheldiszfunkció és ezzel párhuzamosan az erek tágulékonysága is. A fizikai mozgás hatására csökkenő nyugalmi pulzusszám, csökkenő pulzus- és perctérfogat szintén vérnyomást csökkentő hatású. A mozgás emellett mérsékli az elhízást, jó hatással van az általános közérzetre és csökkenti a belső feszültséget, a stresszt is.

A fentiek ellenére nem ajánlott az ellenőrzés nélküli testedzés, a nagyon magas pulzusszámot eredményező sportok, vagy a préseléssel, erőlködéssel járó sportok.

Gyógyszeres kezelés

A magas vérnyomás kezelésére jelenleg többféle vérnyomáscsökkentő gyógyszer létezik, amelyek különböző csoportokba oszthatók. A kardiovaszkuláris kockázat (beleértve a szívinfarktus és a stroke esélyét) és a mért vérnyomásérték határozzák meg az előírt gyógyszereket.

Vérnyomáscsökkentő gyógyszerek

A magas vérnyomás visszaszorítását úgynevezett antihipertenzív gyógyszerek is elősegíthetik, amelyek hatásuk alapján négy nagyobb csoportba oszthatóak:

• a nátriumürítést fokozó vizelethajtók;
• a szimpatikus idegrendszerre ható szerek;
• az értágítók;
• a kalciumcsatorna-gátló gyógyszerek.

Az orvosok előszeretettel írnak fel enalapril alapú készítményeket, ezeknek azonban (mint minden gyógyszernek) súlyos mellékhatásai lehetnek:

• száraz, szaggató köhögés;
• torokfájás, rekedtség, hörghurut, nehézlégzés;
• az orrmelléküregek gyulladása, nátha;
• a hörgők légszomjjal járó görcsös (asztmás) összehúzódása;
• a tüdők gyulladásos beszűrődése;
• a szájnyálkahártya és a nyelv gyulladása, szájszárazság.