Először az artériákról fogok beszélni, majd ennek kapcsán az egyik leggyakoribb betegségről a magas vérnyomásról orvosi közelítéssel. A következő blogomban pedig a magas vérnyomás jógázás segítségítségével való megelőzés-karbantartás lehetőségeiről.
Az artériának
(ütőér, verőér) a szívtől elvezető nagy ereket nevezzük. A főerek (aorta, truncus
(arteria) pulmonalis) szívkamrákból indulnak, egyre kisebb erekre, majd
hajszálerekre (kapillárisokra)
oszlanak, ezek a gázcsere és tápanyagátadás után vénákká egyesülnek, amik aztán a pitvarokba futnak. A szív a
vért a pitvarokból a kamrákba továbbítja, majd onnan ismét az artériákba
pumpálja. A nagy (a testet ellátó, szisztémás) vérkör artériáiban oxigénben dús, a kisvérkörben (tüdő- vagy pulmonális vérkör)
és a magzati umbilikális artériákban szén-dioxidban dús vér
kering.
Az artériás rendszer a magasabb nyomású része az
emberi vérkeringésnek. Az artériás vérnyomás egy szívciklusban mért legmagasabb értékét
nevezzük szisztolés nyomásnak, legalacsonyabbat
pedig diasztolés nyomásnak. A vérnyomás nem invazív mérésének legelterjedtebb módja a (Riva-Rocci)
módszer.
A nagy vérkörben a legnagyobb verőér a főverőér az (aorta),
a kis vérkörben a tüdőverőér (arteria
pulmonalis).
Az artériák típusai
Az artériáknak több típusát különítjük el. A
legnagyobbak az elasztikus típusú artériák (szélkazánerek), a középnagy
verőerek muscularis típusú artériák, ezek arteriolákra válnak szét. A legkisebb
erek a kapillárisok, ezek vénákba szedődnek össze. Az egyes ereket makroszkóposan a
keresztmetszet nagysága, az érfal vastagsága és a lumen alakja alapján
különíthetjük el. Mikroszkóposan az elkülönítés alapja az érfal három rétegének
szerkezete. A legbelső réteg a tunica intima, a középső a tunica
media és a legkülső a tunica adventitia, ez utóbbi horgonyozza le az
eret a környező szövetekhez.
Elasztikus típusú artériák
Arteriae elastotypicae: ezek a nagy, szívközeli erek a
ritmikus szívverés (systole) által előidézett lüktető véráramlást fiziológiai
úton, elasztikus hullámmozgások révén változtatják egy kvázi-folyamatos
áramlattá (ez az ún. légüst-, vagy szélkazán hatás), így a periféria szerveit
és szöveteit védik a vérnyomás csúcs-, ill. mélypontjai esetén. Arterioszklerózis
esetén a hullámzó mozgásra való képesség erősen csökken vagy teljesen eltűnik,
mely tartós magas vérnyomásos megbetegedéshez (egészen a hipertenzív krízisig),
átmeneti oxigénhiányos rohamhoz (rövid, alacsony vérnyomáshoz kötődő
öntudatvesztés), agyi érkatasztrófához (erős vérzés túl magas, hiányos ellátás
túl alacsony vérnyomás esetén) vagy egy aneurizma megrepedéséhez vezethet.
Muscularis típusú artériák
Arteriae myotypicae: ezek a kis artériák viszonylag
szívközelben találhatóak, és mint ellenálló erek többek között simaizomzatuknak
köszönhetően lényeges szerepet játszanak a vérnyomás fenntartásában, mivel
átmérőjük csökkentésével a szükséges vérnyomást létre tudják hozni. Amennyiben
erre nem képesek, akkor ortosztatikus dysregulatióról beszélünk, mely szédülés-
és gyengeségérzéssel jár együtt elsősorban felkelés után.
Vegyes típus
A muscularis és az elasztikus típus közötti átmenetet
vegyes típusnak (Arteriae mixtotypicae) nevezik.
Arteriae convolutae: ezek olyan artériák, melyek belső
átmérőjüket olyan szűkre csökkenthetik, hogy már egyáltalán nincs véráramlás.
Arteriolák
Az érfalak felépítése
Az artériák érfalai vastagabbak (izmosabbak),
egyértelműbben rétegzettek és rugalmasabbak. mint a vénák.
Egy artéria fala alapvetően három rétegből áll, melyek
részeinek latin anatómiai nevük van. Ezek a vérvezető oldal irányából a
következők:
- a Tunica intima (vagy Intima) egy endothel sejtrétegből, az arra épülő laza rostos kötőszövetből, majd egy subendothelialis rétegből (Stratum subendotheliale), végül a Membrana elastica interna rétegből áll. Különösen jól fejlett az izmos, periferiális artériáknál.
- a Tunica media (vagy röviden Media) a periferiális artériáknál több, egymáshoz szorosan kapcsolódó, kör alakú és átlósan csavarodó izomrétegből épül fel, melyek rugalmas és kollagén rostokat tartalmaznak. Az elasztikus artériák hasonlóan épülnek fel, de több kollagénnel, és hullámmozgásra alkalmasabb és ablakos membránokkal. Részben a Media és az Adventitia között található még a Membrana elastica externa.
- a Tunica externa (Tunica adventitia néven is ismert) elsősorban elasztikus és kollagénes, rostos kötőszövetből áll és az ereket táplálja és irányítja vérereken (Vasa vasorum) és idegeken keresztül.
Nagy artériák
- Arteria axillaris (hónaljverőér)
- Arteria basilaris (agyalapi verőér)
- Arteria brachialis (felkarverőér)
- Arteria carotis communis (közös fejverőér)
- Arteria centralis retinae (szem központi verőere)
- Arteria facialis (arc verőér)
- Arteria femoralis (combverőér)
- Arteria iliaca communis (közös csípőverőér)
- Arteria iliaca externa (külső csípőverőér)
- Arteria iliaca interna (belső csípőverőér)
- Arteria maxillaris (felső állcsonti artéria)
- Arteria mesenterica inferior (alsó bélfodri verőér)
- Arteria mesenterica superior (felső bélfodri verőér)
- Arteria ovarica (petefészekverőér)
- Arteria radialis (orsócsonti verőér)
- Arteria renalis (veseverőér)
- Arteria subclavia (kulcscsont alatti verőér)
- Arteria testicularis (here verőér)
A görög időkben azt gondolták, hogy az artériákban
levegő kering, rajtuk keresztül jut el a légcsőből a szövetekig. Innen
származik az artéria elnevezés is. Ezt azzal indokolták, hogy boncoláskor az
artériák nem tartalmaznak vért.
A hipertónia
Más néven magas vérnyomás, vagy néha artériás
hipertónia egy elterjedt krónikus kóros állapot, amelynek során emelkedik a vérnyomás az artériákban. Ehhez az emelkedéshez a szívnek a szokásosnál
több munkájába kerül a vér erekben való keringtetése. A vérnyomás megállapítása
két méréssel, a szisztoléssel és a diasztoléssel történik, amely attól függ,
hogy a szívizom éppen összehúzódik (szisztolés) vagy ellazul (diasztolés) a
szívverések között. A normál vérnyomás nyugalmi állapotban 100–140 Hgmm
szisztolés (felső érték) és 60–90 Hgmm diasztolés (alsó érték) tartományon
belül van. A magas vérnyomás ismérve, hogy az artériás vérnyomás tartósan meghaladja a 140 Hgmm szisztolés, illetve a 90 Hgmm diasztolés értéket.
A hipertónia besorolása szerint lehet elsődleges
(esszenciális) hipertónia vagy másodlagos hipertónia. Az esetek
mintegy 90–95%-a az elsődleges hipertónia kategóriába esik, ami olyan magas
vérnyomást jelent, amelynek hátterében elsődleges betegség nem található. Az
esetek fennmaradó 5–10%-át (a másodlagos hipertóniát) egyéb, a vesét,
az artériákat, a szívet, vagy az endokrin rendszert érintő
állapotok okozzák.
A magas vérnyomás jelentős kockázati tényező az érrendszeri, szív- és vesebetegségek kialakulásában. A hipertónia az
egyik legfontosabb kockázati tényező a stroke, a szívinfarktus (akut miokardiális infarktus; AMI) („szívroham”),
a szívelégtelenség, az
artériatágulat aneurizma (pl. főverőér-tágulat aorta-aneurizma) és a perifériás artériás betegség esetén, és a krónikus vesebetegség
egyik kiváltó oka. Már enyhe vérnyomás-emelkedés is károsodást okozhat a
szervezetben, főleg ha egyéb érrendszeri kockázati tényezőkkel párosul, az
artériás vérnyomásnak még a mérsékelt emelkedése is összefügg a rövidebb várható élettartammal.
Az étrend- és életmódbeli változások révén javítható a vérnyomás szabályozása,
és csökkenthető a kapcsolódó egészségügyi szövődmények kockázata is, bár
gyakran szükséges gyógyszeres kezelés olyan személyeknél, akiknél az
életmódbeli változtatások nem bizonyulnak hatékonynak vagy elégségesnek.
Becslések szerint évente 7 millió ember halálát okozza
és további 1,5 milliárd ember életét nehezíti meg a túlságosan magas vérnyomás,
illetve az ezzel járó szövődmények. A magas vérnyomás az egyik vezető
halálozási ok világszerte. A betegség megelőzésével, diagnosztizálásával és
kezelésével kapcsolatos információk minél szélesebb körű terjesztése, illetve a
társadalom figyelmének felkeltése érdekében 2007 óta minden évben május 17-én
tartják a Hipertónia Világnapot (World Hypertension Day). Magyarországon
a Magyar Hypertonia Társaság szervez programokat, konferenciákat,
illetve ingyenes szűrővizsgálatokat ezen a napon.
A magas vérnyomás
osztályozása
A magas vérnyomás diagnózisa életkoronként változhat.
Felnőtteknél
Tizennyolc éves és annál idősebb embereknél akkor
diagnosztizálják a magas vérnyomást, ha a szisztolés vagy diasztolés vérnyomás
mért értéke az elfogadott normál értéknél folytonosan magasabb (ezek a normál
értékek jelenleg: 139 Hgmm szisztolés, 89 Hgmm diasztolés). Alacsonyabb (135 Hgmm szisztolés és
85 Hgmm diasztolés) küszöbértékeket használnak 24 órás ambuláns és otthoni
megfigyelés esetén.
A JNC7 (2003) a „prehipertónia” kifejezést használja a
120–139 Hgmm szisztolés és/vagy 80–89 Hgmm diasztolés tartományba eső
vérnyomásnál, míg az ESH-ESC európai ajánlások (2007) és a Brit Hipertónia
Társaság (British Hypertension Society, BHS) IV. ajánlása (2004)
optimális, normál és magas normál kategóriákra osztják fel a 140 Hgmm
szisztolés és 90 Hgmm diasztolés értékek alatti vérnyomásértékeket.
A hipertóniát további alkategóriák szerint
osztályozzák: a JNC7 megkülönbözteti az I. fokozatú hipertóniát, a II. fokozatú
hipertóniát, valamint az izolált szisztolés hipertóniát. Az izolált szisztolés
hipertónia megnövekedett szisztolés nyomást jelent normál diasztolés nyomás
mellett, és időseknél fordul elő gyakran. Az ESH-ESC ajánlásokban (2007) és a
BHS IV (2004) meghatároztak egy harmadik fokozatot is (III. fokozatú
hipertónia), amelynél a szisztolés nyomás meghaladja a 179 Hgmm-t vagy a
diasztolés nyomás meghaladja a 109 Hgmm-t. A hipertónia „rezisztens”
minősítésű akkor, ha a gyógyszerek nem
csökkentik a vérnyomást normál szintet.
Az újszülöttek körében ritka a hipertónia,
körülbelül 0,2–3%-nál fordul elő. Egészséges újszülötteknél nem mérik
rutinszerűen a vérnyomást. A hipertónia gyakoribb a veszélyeztetett
újszülötteknél. Annak eldöntéséhez, hogy egy újszülött vérnyomása normális-e,
különböző tényezőket kell figyelembe venni. Ezek közé tartozik a terhesség időtartama, a fogamzás utáni időtartam és a születési súly. Gyermekeknél és serdülőknél elég gyakran fordul elő hipertónia (az
életkor, a nem és az etnikai hovatartozás függvényében 2 és 9% között), és a
rossz egészségi állapot hosszú távú kockázatait hordozza.
|
Osztályozás (JNC7)[9]
|
Szisztolés nyomás
|
Diasztolés nyomás
|
||
|
Hgmm
|
kPa
|
|||
|
Normál
|
90–119
|
12–15,9
|
60–79
|
8,0–10,5
|
|
Prehipertónia
|
120–139
|
16,0–18,5
|
80–89
|
10,7–11,9
|
|
I. Fokozatú
hipertónia
|
140–159
|
18,7–21,2
|
90–99
|
12,0–13,2
|
|
II. Fokozatú
hipertónia
|
≥ 160
|
≥ 21,3
|
≥ 100
|
≥ 13,3
|
|
Izolált szisztolés
hipertónia |
≥ 140
|
≥ 18,7
|
< 90
|
< 12,0
|
A magas vérnyomás
tünetei
Az elsődleges
hipertónia tünetei
A hipertóniát ritkán kísérik tünetek, és felismerése
általában szűrés révén, illetve
olyankor történik, ha a beteg egy ettől független probléma miatt vesz igénybe
egészségügyi ellátást. A magas vérnyomásban szenvedők egy része fejfájásról (cephalalgia) (különösen a fej hátsó
részében és reggel), valamint állandó szédülésről (vertigo), fülzúgás/csengésről (tinnitus), látászavarról, illetve ájulási epizódokról (collapsus) számol be. További
jelei lehetnek a fáradtságérzet, a nehézlégzés (dyspnoe), az orrvérzés (epistaxis), a mellkasi fájdalom (angina pectoris) és az idegesség. Igen gyakran előfordul,
hogy a hipertónia szövődményeként károsodott szervek (pl. szív) okoznak
különböző tüneteket.
Fizikális vizsgálat során hipertónia gyanújára adhat okot, ha
a szem hátsó részén található szemfenék szemtükrözéses (oftalmoszkópiás)
vizsgálata kezdetben kereszteződési tünetet, előrehaladottabb stádiumban
hipertóniás retinopathiát mutat ki. A
hipertóniás retinopathia mértékét súlyosságtól függően hagyományosan I–IV.
fokozatokra osztják, noha nem könnyű különbséget tenni az enyhébb típusok
között. Az oftalmoszkópiás eredmények azt is jelezhetik, hogy mennyi ideje áll
fenn a hipertónia az illetőnél.
Másodlagos hipertónia
Néhány további jel és tünet másodlagos hipertóniára
utalhat, azaz olyan magas vérnyomásra, amelynek kiváltó oka meghatározható,
például vesebetegség vagy endokrin betegség. A
mellkasi vagy hasi elhízás, a glükóz intolerancia, a holdvilágarc,
a „bölénypúp” és a lila striák például Cushing-szindrómára
utalnak. A pajzsmirigy betegsége (túlműködése)
és az akromegália is okozhat
magas vérnyomást, valamint jellegzetes panaszokat és tüneteket. A hasi zörej
jelezhet vese-artéria sztenózist (az arteria
renálisok, a veséket ellátó artériák szűkületét), az alsó végtagok csökkent
vérnyomása és/vagy a késleltetett vagy kihagyó combartéria pulzus (arteria femoralis
pulzus) pedig szívhez közeli aortaszűkületet (aorta koarktáció)
jelezhet. A fejfájással, szívdobogással, sápadtsággal vagy verejtékezéssel
kísért ingadozó hipertónia alapján mellékvese velő daganat (feochromocitóma)
feltételezhető.
Hipertóniás krízisek
A súlyosan magas vérnyomást (mely eléri vagy
meghaladja a szisztolés 180 vagy diasztolés 110 értéket, és néha rosszindulatú
vagy gyorsított hipertóniának nevezik) „hipertóniás krízis”-nek is nevezik. Az
e szinteket meghaladó vérnyomásértékek a szövődmények magas kockázatát jelzik.
Vannak, akiknél az ebbe a tartományba eső vérnyomás mellett sem jelentkeznek
tünetek, ám körükben nagyobb valószínűséggel számolnak be fejfájásról (az
esetek 22%-ában) és szédülésről, mint az átlagnépesség körében. A hipertóniás
krízis egyéb kísérő tünetei közé tartozhat a látás romlása és a
szívelégtelenség miatti légszomj, illetve a veseelégtelenség miatti általános
rossz közérzet. A legtöbb hipertóniás krízisben szenvedő embernél ismert a
magas vérnyomás ténye, de további kiváltó okok vezethettek a hirtelen
emelkedéshez.
„Hipertóniás vészhelyzet” – korábbi nevén
„rosszindulatú magas vérnyomás” – lép fel akkor, ha bizonyíték van egy vagy
több szerv súlyosan megemelkedett vérnyomás miatt bekövetkező közvetlen
károsodására. Az ilyen károsodások közé tartozhat az agyi duzzanat és
diszfunkció okozta hypertenzív enkefalopátia, amelynek jellemzője a fejfájás,
émelygés, hányás és a megváltozott tudati szint (zavartság vagy álmosság, súlyos
esetben kóma). A retina papillödéma és/vagy a szemfenék bevérzései és váladékozása is a célszerv
károsodását jelzik. A mellkasi fájdalom jelezheti a szívizom
károsodását (súlyosbodása esetén infarktust) vagy néha aorta dissectiót,
az aortafal rétegeinek bevérzés okozta szétválását (disszekáló
aneurizma). A légszomj, a köhögés és a véres köpet jellemző jelei a tüdőödémának. Ez a betegség a tüdőszövet
duzzanata balkamra-elégtelenség miatt, mely esetben
a szív balkamrája nem képes a vért megfelelően a tüdőből az
érrendszerbe pumpálni. A veseműködés gyors romlása (heveny vesekárosodás) és microangiopathiás hemolitikus anémia
(vérsejtek pusztulása) is előfordulhat. Ilyen helyzetben a további
szervkárosodás megfékezése érdekében feltétlenül szükséges a vérnyomást gyorsan
csökkenteni. Ezzel szemben nincs bizonyíték arra, hogy a vérnyomást gyorsan
csökkenteni kellene olyan hipertóniás vészhelyzetekben, ahol nincs bizonyíték a
célszerv károsodására és a vérnyomás túlságosan drasztikus csökkenése nem
kockázatmentes. Hipertóniás vészhelyzetekben javasolt a vérnyomást szájon át
szedett gyógyszerekkel 24–48 óra alatt fokozatosan csökkenteni.
Hipertónia a terhességek mintegy 8–10%-ában fordul elő. A terhesség alatt
hipertóniában szenvedő nők legtöbbjénél már a terhesség előtt is fennáll az
elsődleges hipertónia. Újszülötteknél és csecsemőknél a növekedési zavarok, a rohamok, az ingerlékenység, a levertség erőtlenség és a gyermekkori légzési
zavarok kapcsolatba hozhatóak a magas vérnyomással. Idősebb csecsemőknél és
gyermekeknél a hipertónia okozhat fejfájást, megmagyarázhatatlan
ingerlékenységet, fáradtságot, növekedési zavart,
homályos látást, orrvérzést és arcidegbénulást.
Szövődmények
A hipertónia világszerte a korai halálozás
legjelentősebb megelőzhető kockázati tényezője. A tartós magas vérnyomás általában az agyat, a szív- és érrendszert, a veséket és a szemet károsíthatja.
Szív és érrendszer
A hypertónai megnöveli az iszkémiás szívbetegség (koszorúér-betegség), a agyi érkatasztrófa, a perifériás érbetegség és más szív- és
érrendszeri betegségek kockázatát, beleértve a szívelégtelenséget, a szívinfarktust, az aorta aneurizmát, a diffúz érelmeszesedést, az érszűkületet és a tüdőembóliát.
Agy
A hipertónia kockázati tényező az agyi érkatasztrófa, a kognitív károsodás és a elbutulás (Dementia)
kialakulásában.
Szem
Vese
Kiváltó okok
A magas vérnyomás kialakulásának pontos oka
legtöbbször ismeretlen. Az esetek többségében nem áll mögötte szervi
elváltozás, ebben az esetben úgynevezett elsődleges (primer) vagy ismeretlen
eredetű (esszenciális) hipertóniáról beszélünk. Ezzel szemben a másodlagos
hipertónia meghatározható kiváltó okra vezethető vissza.
Elsődleges hipertónia
Az elsődleges (esszenciális) hipertónia a magas
vérnyomás leggyakoribb formája, amely az összes eset 90–95%-át teszi ki. A
vérnyomás szinte minden mai társadalomban az öregedéssel párhuzamosan
emelkedik, és az öregkorban a magas vérnyomás kialakulásának kockázata jelentős.
Ismert kockázati tényezők, amelyek elősegítik az
elsődleges hipertónia kialakulását:
- öröklött hajlam;
- túlsúlyosság;
- mozgáshiány;
- stressz;
- a túlzott sófogyasztás.
Másodlagos hipertónia
A másodlagos magas vérnyomás néhány kiváltó oka:
Vesebetegségek
- veseartéria-szűkület
- vesemedence-gyulladás (pielonefritisz)
- vesegyulladás (glomerulonefritisz)
- vesetumor
- policisztás vese
- vesesérülés
- a veséket érintő sugárterápia
Hormonális betegségek
- pajzsmirigy-túlműködés
- inzulinrezisztencia vagy cukorbetegség
- hiperaldoszteronizmus
- Cushing-kór
- feokromocitóma
- akromegália
Egyéb betegségek
- aorta koarktáció
- arterioszklerózis
- préeklampszia
- akut intermittáló profíria
- heveny ólommérgezés
Gyógyszerek
- nem-szteroid gyulladásgátlók
- orális fogamzásgátlók
- kortikoszteroidok
- ciklosporin
- eritropoetin
Egyéb
- kokain
- alkoholizmus
- édesgyökér fogyasztása nagy mennyiségben
Kórélettan
Az esszenciális (elsődleges) hipertóniával
diagnosztizált emberek többségénél a magas vérnyomás a véráramlással szembeni
fokozott ellenállásnak (a teljes perifériás ellenállásnak) tudható be, míg a
perctérfogat (a szív teljesítménye)
normális marad. Bizonyított tény, hogy egyes, a magas vérnyomást megelőző
állapotban (prehipertóniában) lévő, vagy a magas vérnyomás határesetében
szenvedő fiatalabb embereknél magas perctérfogat, emelkedett pulzusszám és
normális perifériás ellenállás van jelen. Ezt a kondíciót nevezik
hiperkinetikus borderline hipertóniának. Ezeknél az egyéneknél az igazolt
esszenciális hipertónia szokásos jellemzői későbbi életszakaszukban alakulnak
ki, ahogy a korral csökken perctérfogatuk és nő a perifériás ellenállás.
Vitatott, hogy ez a minta jellemző-e mindazokra, akiknél végül hipertónia
alakul ki. Az igazolt hipertóniánál fellépő fokozott perifériás ellenállás
főként a kis artériák és kis verőerek érfalszűkületének tudható be. A
hajszálerek számának vagy sűrűségének csökkenése is hozzájárulhat a perifériás
ellenállás növekedéséhez. A hipertóniát összefüggésbe hozzák a perifériás erek
rugalmasságának csökkenésével is, ami növelheti a vénás visszaáramlást és a
szív előterhelését, és végül diasztolés diszfunkciót
okozhat. Nem egyértelmű, hogy a fokozott aktív érszűkület szerepet játszik-e az
igazolt esszenciális hipertóniában.
A pulzusnyomás (a szisztolés és diasztolés vérnyomás közti
különbség) gyakran emelkedik a hipertóniában szenvedő időseknél. Ez azt
jelentheti, hogy a szisztolés nyomás rendellenesen magas, de a diasztolés
nyomás normális vagy alacsony is lehet. Ennek az állapotnak az elnevezése izolált szisztolés hipertónia.
A nagy pulzusnyomást a hipertóniában vagy izolált szisztolés hipertóniában
szenvedő időseknél a fokozott artériás merevség magyarázza, amely szokásos kísérője az
öregedésnek, és súlyosbíthatja a magas vérnyomás.
A verőérrendszerek ellenállásának fokozódását
hipertónia esetén többféleképpen is próbálták magyarázni. A bizonyítékok
legtöbbje az alábbi okok valamelyikére vagy mindkettőre enged következtetni:
- A vese só- és vízkezelésének zavarai, különösen a vesén belüli renin-angiotenzin rendszer rendellenességei
- A szimpatikus idegrendszer rendellenességei
Ezek a mechanizmusok nem zárják ki egymást, és
valószínű, hogy a legtöbb esetben valamilyen mértékben mindkettő hozzájárul az
esszenciális hipertóniához.
Diagnózis
A hipertónia diagnózisát a tartósan magas vérnyomás
alapján állítják fel. Hagyományosan ehhez három különálló,
vérnyomásmérővel végzett mérés szükséges, melyek között egy-egy hónap telik el.
Magyar ajánlás szerint az orvosi rendelőben két mérést kell végezni, ezek
értékeit átlagolni kell. Diagnózis felállításakor az orvos elsőként részletesen
kikérdezi a beteget, feltérképezi az esetleges korábbi betegségeket, a család
kórtörténetét. Hipertónia esetén a legfontosabb diagnosztikai eljárás a
vérnyomás mérése. A legrégebbi vérnyomásmérő a ma is legmegbízhatóbbként számon
tartott higanyos manométer. A legelterjedtebb eszköz az aneroid manométer, de
otthoni körülmények között végzett vérnyomásmérésre alkalmas a digitális
vérnyomásmérő is. Ajánlatos ötpercnyi pihenés után újramérni a vérnyomást. A
betegek egy részénél már a kórházi környezet, az orvosi vizsgálat miatti
izgatottság is vérnyomás-emelkedést okoz, ezt nevezik
„fehérköpeny-hipertóniának”. Ennek kiküszöbölése szempontjából fontos az
otthoni, napi többszöri vérnyomásmérés.
|
Hipertóniánál
szokásosan elvégzett vizsgálatok
|
|
|
Szervcsoport
|
Vizsgálatok
|
|
Éhgyomri vércukor, összes koleszterin, HDL és LDL koleszterin, triglicerid
|
|
|
Egyéb
|
|
A hipertóniás betegek első felmérésének tartalmaznia
kell a teljes kórtörténetet és a fizikális vizsgálatot. Mivel ma már rendelkezésre állnak 24
órás ambuláns vérnyomás-monitorok és otthoni
vérnyomásmérő eszközök, és fontos, hogy az egészségügyi környezetben mért
magasabb vérnyomás következtében ne legyen téves a diagnózis. Az utókövetés
kevésbé ideális esetben otthoni vérnyomásmérővel is végezhető, hét napon át. Az
otthoni vérnyomásmérés előnye, hogy az orvos jobban meg tudja ítélni az
antihypertenzív terápia hatékonyságát és a beteg életvitelét is kevésbé
zavarja.
Miután magas vérnyomást diagnosztizáltak, az orvosok
megpróbálják meghatározni a kiváltó okot a kockázati tényezők és egyéb tünetek
alapján (ha vannak ilyenek). A másodlagos hipertónia gyakoribb a serdülőkort még el nem ért
gyermekeknél, és körükben a legtöbb esetben vesebetegség
a kiváltó ok. Az elsődleges vagy esszenciális hipertónia gyakoribb a serdülőknél,
és több kockázati tényezője van, köztük az elhízás és a családban előforduló
magas vérnyomás. Laboratóriumi vizsgálatokat is lehet végezni a másodlagos
hipertónia lehetséges okainak meghatározása céljából, és annak megállapítása
érdekében, hogy a hipertónia okozott-e károsodást a szívben, a szemben, illetve a vesében. Általában sor kerül kiegészítő
vizsgálatokra cukorbetegség és magas koleszterinszint tekintetében, mivel ezek az állapotok
további kockázati tényezőket jelentenek szívbetegség kialakulása szempontjából, és kezelést
igényelhetnek.
Szövődmények
A hipertónia legáltalánosabb szövődményei
- a koszorúér-betegség (szívinfarktusveszély);
- a szívelégtelenség;
- a különféle agyi szövődmények (pl. agyi érkatasztrófa), amelynek következménye lehet a lebénulás, beszédzavar, gondolkodási képtelenség;
- a veseelégtelenség;
- az érszűkület (ha cukorbetegséggel, dohányzással, magas vérzsírszinttel társul).
Mivel a magas vérnyomás sokáig nem okoz panaszt,
általában túl későn ismerik fel, amikor már egyéb károsodások is felléptek.
Téves az a felfogás, hogy előrehaladott életkorban a magasabb vérnyomás is
normálértéknek minősül, és nem okoz károsodást. Ezzel ellentétben az idősebb
emberek a legveszélyeztetettebbek körébe tartoznak, ha magas a vérnyomásuk. A
hipertónia kezeltetése ajánlott, ha a vérnyomás ismételten meghaladja a 140/90
Hgmm-es értéket.
Megelőzés
A hipertóniás betegek jelentős része nincs tudatában
az állapotának.
Az egész népességet érintő intézkedésekre van szükség
a magas vérnyomás következményeinek csökkentése és a vérnyomáscsökkentő
gyógyszerekkel folytatott terápia szükségességének visszaszorítása érdekében. A
gyógyszeres kezelés megkezdése előtt életmódbeli változtatások javasoltak a
vérnyomás csökkentése érdekében:
- Normál testsúly (pl. testtömeg-index 20–25 kg/m2) fenntartása.
- Étrendi nátriumbevitel csökkentése napi <100 mmolra (<6 g nátrium-klorid vagy <2,4 g nátrium naponta).
- Rendszeres aerob testmozgás végzése, például gyors gyaloglás (≥ 30 perc naponta, a hét szinte minden napján).
- Az alkoholfogyasztás korlátozása férfiaknál legfeljebb napi három, nőknél legfeljebb napi két egységre.
- Gyümölcsben és zöldségben gazdag étrend követése (pl. legalább öt adag naponta).
Az eredményes életmódbeli változtatás a vérnyomást
éppen annyira csökkentheti, mint a vérnyomáscsökkentő gyógyszer. Két vagy több
életmódbeli változtatás kombinálásával még jobb eredményeket lehet elérni.
Kezelés
|
A nem gyógyszeres
kezeléstől várható eredmények
a magas vérnyomás kezelésében |
||
|
A kezelés elemei
|
Ajánlás
|
Hatása
|
|
Testsúlycsökkenés
|
Optimális a <25 BMI
elérése vagy fenntartása |
5–20 Hgmm/10 kg
fogyás
|
|
Sófogyasztás
csökkentése |
A só (NaCl)
fogyasztásának
mérséklése napi <6 grammra |
2–8 Hgmm/10 kg
fogyás
|
|
Étrend
|
Mediterrán étrend
vagy DASH étrend:
zöldség, gyümölcs, zsírszegény tejtermékek fogyasztása, telített zsírok fogyasztásának csökkentése, kálium és kalciumdús étrend |
8–14 Hgmm/10 kg
fogyás
|
|
Rendszeres fizikai
aktivitás
|
Napi, legalább heti
3x-i 30-60 perc,
életkornak megfelelő fizikai aktivitás a szubmaximális frekvencián[74] |
4–9 Hgmm/10 kg
fogyás
|
|
Alkoholfogyasztás
csökkentése
|
Férfiaknál max.
20-30 g/nap,
nőknél max. 10-20 g/nap |
2–10 Hgmm/10 kg
fogyás
|
Életmódbeli
változtatások
A hipertónia visszaszorítása érdekében a lelki stressz csökkentését célzó különböző programokat hirdetnek,
mint például a biofeedback (biológiai visszacsatolás), a relaxáció, vagy
a meditáció. A tudományos vizsgálatok azonban többnyire nem
támasztják alá ezek hatásosságát!!!
Étrendi változtatások
Jelentős előnyökkel jár az étrendi változtatás, mint
például az alacsony nátriumtartalmú étrend. A hosszú távú (több mint 4
hetes) alacsony nátriumtartalmú étrend fehérbőrű embereknél
hatékonyan csökkenti a vérnyomást, mind magas, mind normális vérnyomásúaknál.
Szintén csökkenti a vérnyomást a gyümölcsökben, zöldségekben, alacsony
zsírtartalmú tejtermékekben gazdag étrend. Magas vérnyomás esetén az alkoholfogyasztást
férfiaknál napi 20-30 grammban, nőknél 10-20 grammban célszerű korlátozni,
kivéve ha valamelyik társbetegség miatt az alkoholfogyasztás ellenjavallt.
Fizikai aktivitás
A magas vérnyomás kezelésére ajánlott az életkornak
megfelelő aerob kapacitás 70%-át, illetve a szubmaximális szívfrekvenciát nem
meghaladó, rendszeres fizikai aktivitás: gyaloglás, kocogás-futás,
kerékpározás, úszás legalább hetente háromszor, de lehetőleg minden nap,
alkalmanként 30-60 perces időtartamban.
A fizikai mozgás hatására értágító anyagok
(nitrogén-monoxid, prosztaglandin, endorfin) szintje megnő a vérben, míg
csökkent az ereket szűkítő anyagok szintje. Emellett javul az
endotheldiszfunkció és ezzel párhuzamosan az erek tágulékonysága is. A fizikai
mozgás hatására csökkenő nyugalmi pulzusszám, csökkenő pulzus- és perctérfogat
szintén vérnyomást csökkentő hatású. A mozgás emellett mérsékli az elhízást, jó
hatással van az általános közérzetre és csökkenti a belső feszültséget, a
stresszt is.
A fentiek ellenére nem ajánlott az ellenőrzés nélküli
testedzés, a nagyon magas pulzusszámot eredményező sportok, vagy a préseléssel,
erőlködéssel járó sportok.
Gyógyszeres kezelés
A magas vérnyomás kezelésére jelenleg többféle vérnyomáscsökkentő gyógyszer
létezik, amelyek különböző csoportokba oszthatók. A kardiovaszkuláris kockázat
(beleértve a szívinfarktus és a stroke esélyét) és a mért vérnyomásérték
határozzák meg az előírt gyógyszereket.
Vérnyomáscsökkentő
gyógyszerek
A magas vérnyomás visszaszorítását úgynevezett
antihipertenzív gyógyszerek is elősegíthetik, amelyek hatásuk alapján négy
nagyobb csoportba oszthatóak:
- a nátriumürítést fokozó vizelethajtók;
- a szimpatikus idegrendszerre ható szerek;
- az értágítók;
- a kalciumcsatorna-gátló gyógyszerek.
Az orvosok előszeretettel írnak fel enalapril alapú készítményeket, ezeknek azonban (mint minden
gyógyszernek) súlyos mellékhatásai lehetnek:
- száraz, szaggató köhögés;
- torokfájás, rekedtség, hörghurut, nehézlégzés;
- az orrmelléküregek gyulladása, nátha;
- a hörgők légszomjjal járó görcsös (asztmás) összehúzódása;
- a tüdők gyulladásos beszűrődése;
- a szájnyálkahártya és a nyelv gyulladása, szájszárazság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése