MÁS

MÁS Jóga
Sokáig asthangáztam. Tetszett az önállóság. Az egyedül gyakorlás. Élveztem a melegét. Az erőnlétet. 
Aztán egyszer csak, mint egy lufi, ami kipukkan, nem tudtam tovább gyakorolni. Egyáltalán nem tudtam tovább gyakorolni. Minden megerőltető lett. Maradt a meditáció, fekvésben.... Közben a pánik, hogy mi van?! 
Aztán a pánikot is el kellett engedni. Pár hónap múlva az angyalom súgott: lélegezz a füleden keresztül! Na ez vicces volt. A nevethetnék elmulasztotta a pánikot. 
Érdekes, a bemelegítő gyakorlatoktól szorongás fog el, nem tudom megcsinálni! Na ne, hogyhogy nem tudod felemelni a karod, lélegezni, előrehajolni, oldalt billenteni. A maximális pánik a lábleengedésnél jön: 10,9,8, 7, 6 stb. Akkor jut eszembe: Lélegezz a füleden keresztül! Jó! Próbálok. Lélegzem. Akkor rájövök, hogy már a bevezető légzések is nehezemre estek. Leginkább a légzés visszatartás. Meg kell magamnak engednem, hogy nehezemre esett. Ha megengedem, múlik a nehézség. Szóval, mi is van ezzel a füllégzéssel?
Egy tárgy tervezési feladatnál, a vége felé már annyira rá van az ember csavarodva témára, hogy nehéz befejezni. Akkor, egyébként valahogy a jóga hatására jöttem rá, hogy mellé kell koncentrálnom. Tehát ilyenkor elő kell venni egy másik feladatot. Mivel az nem szorít, simán megoldom, és közben a fő feladat is megoldódik. Lehet, hogy ez a füllégzés nekem?
A napüdvözlet még hasonló szorongások között telik.Az előrehajló ászanáknál elmúlik a feszülés, a befejező sorozat már jól esik, laza, összeszedett, eszembe sem jut a fülemen lélegezni.
MÁS ez a sorozat. A végére ki vagyok cserélve. A hajam általában begöndörödik.